A fogaskerekek halkan kattognak a műben. A történet nem ér véget, de nem is történik. A gondolatok megszületnek, elhalnak és újraszületnek. A kihordási idő egyre hosszabb. Minden porosodik. Ami valaha fénylett, ma opálos, az arany ó, a véletlenül meglökött figura az asztalról egyre lassabban zuhan a föld felé.


Feith Zoltán