– Nemcsak számos művészt, de társulatokat, rendezvényeket és kulturális intézményeket is segít. Milyen szempontok szerint választja ki a támogatottak körét?

Teljesen szubjektív módon: az ízlésemet követem. Mivel nem cégként, hanem magánszemélyként támogatom a kultúrát, nincsenek szponzorációs vagy egyéb elvárásaim. Nagy öröm számomra, amikor hozzájárulhatok valamely remek produkcióhoz, támogathatok egy-egy kivételes művészt vagy fontos intézményt.

– Hogyan került a látóterébe a Magyar Állami Operaház ebből a szempontból?

Régi szerelem… Talán két évtizeddel ezelőtt ismerkedtem meg Komor Ágnessel, aki akkortájt, már ötven éve volt tagja a Magyar Állami Operaháznak. Ágnes mesélt az Ifjú Operabarátok Köréről, amely célkitűzésének tekintette, hogy megszerettesse az operát a gyerekekkel. Remek programokat találtak ki, mint például a „Házhoz visszük az Operát”, amivel olyan vidéki iskolákba is elmentek, ahonnan nem volt lehetősége a gyerekeknek eljutni az Operába. A remek kezdeményezés és Ágnes kivételes személyisége hamar meggyőzött arról, hogy ezt az ügyet érdemes támogatni. Egy időben a fő támogatója voltam az Ifjú Operabarátok Körének.

– Az OPERA egy új – a közönség tájékozódását, a jegyvásárlást, a produkciók és a szolgáltatások közötti választást segítő, tavasztól elérhető – telefonos alkalmazást, az OperAppot köszönheti önnek. A támogatás célját, felhasználását általában ön határozza meg vagy közösen egyeztetnek róla, esetleg rábízza a döntést az adott művészre, intézményre?

Szeretem, ha mindenki azt csinálja, amihez ért. A saját vállalatom filozófiája, egyben személyes vezetői hitvallásom is ez: engedni, hogy a Fizetési Pont minden munkavállalója megmutathassa tehetségét és gondolatait egy nagyobb ügy és az eredmények érdekében.

A legjobb, ha a támogatott szabadon dönthet a támogatás adott pillanatban legnagyobb értéket létrehozó felhasználásáról. A támogatott művészek, vagy épp az adott intézmény menedzserei tudják a legjobban, hogy mire van szükségük.

– Nemrég lépett be az OPERA támogatóinak körébe, az OperaKlubba. Tapasztalatai szerint milyen előnyökkel jár vagy járhat egy ilyen tagság?

Régóta tagja vagyok a Budapesti Operabarátok Egyesületének, és logikus lépés volt az Opera Klubba is belépni. Talán a legfontosabb előny az a jó érzés, hogy az ember önzetlenül segítheti az operát – ezt a magyar kultúrában is kiemelten fontos hagyományt. Emellett a klubtagság megkönnyíti az Operába járást. Szinte bármelyik előadásra segítenek jegyhez jutni, és jellemzően a legjobb helyekre. Ráadásul a klubtagok számára izgalmas, időnként exkluzív programok érhetőek el.

Az Opera Klub működtetői, Gyüdi Melitta vezetésével remek munkát végeznek, ezért mindenkinek ajánlom, hogy ismerkedjen meg ez a lehetőséggel, és erejéhez mérten vállaljon részt az Opera támogatásának nemes ügyében.

– A kultúra és a zene iránti szeretete honnan ered?

A gyerekkoromból. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, akik megmutatták, hogy egy izgalmas, értékekkel teli és felfedezhető világban élünk. Miközben a termész

etes gyermeki kíváncsiságot ösztönözték és fejlesztették, egyúttal megtanítottak az újra és újra megtörténő felfedezés örömére. Ez a felfedező szellem kisiskolásként vezetett el a kultúra világába, és azóta sem szűnő lelkesedéssel találok rá újabb és újabb kulturális gyöngyszemekre.

Szerencsések vagyunk, hogy a kora 21. században élhetünk, és az előttünk élt géniuszok munkájának eredményei, legyen az zene, filozófia, szépirodalom mind elérhetőek számunkra.

Az Opera szeretetét az édesanyámnak köszönhetem, aki a mai napig lelkes és értő opera rajongó.

– Mely operákat, baletteket kedveli a legjobban? Milyen gyakran látogat el az OPERA előadásaira?

Mostanában sokat hallgatom Baráth Emőke zseniális előadásában Vivaldi Giustino-jából a Quell’ amoroso ardor-t, talán ez most a legnagyobb kedvencem. Tavaly többször megnéztem a Philip Glass-tól az Akhnaten-t. A Metropolitan-féle előadás varázslatos, Anthony Roth Costanzo pedig a Naphimnusszal felejthetetlen. Az operát, mint műfajt szeretem: a barokk operától a repetitív minimalizmusig.

Ez a szezon különösen sűrű számomra, kb. 20 előadást néztem, nézek meg.

– „Érzéseink, tudásunk, képességeink és szándékaink jelentősége csak tetteink által mutatkozhat meg” – írja honlapján. Miért érzi fontosnak, hogy épp a művészek (és a tudomány képviselőinek) munkáját segítse?

Segíteni ott érdemes, ahol szükség van rá. Szívügyem a kultúra, és azt hiszem, erre nem lehet elég pénzt elkölteni. A tágabb értelemben vett kultúra tesz bennünket emberré, az értékeink a kultúra, a vallás és a tudomány világában születnek. Jó érzés értékteremtésre adni.

– A jelenlegi, nehéz gazdasági helyzet a mecénásokat is érintik. Miért érdemes mégis, a körülmények ellenére is a kultúrába fektetni?

Miért érdemes levegőt venni? Miért érdemes szeretni? Van, amit nem mérlegelünk abból a szempontból, hogy „megéri” vagy sem. A kultúra is ilyen. Része az életünknek – akkor is, ha épp nehezebb idők járnak. Már Cicero is megállapította: Honos alit artes (Az elismerés táplálja a művészetet). Nos, a kultúra anyagi támogatása is táplálja a művészeteket, és ezzel mindannyiunk közös világa válik jobbá.