Ez a szépség és nyugalom világa, ahol minden megörökített pillanat saját történetet mesél el. Mór, a kezdő fotós, rendkívüli tehetségét és éles szemét a részletek iránt lencséjén keresztül mutatja be. Képei a természet és csendélet művészetét ötvözik, lenyűgöző kollekciót alkotva. Kompozíciói időtlen eleganciát sugároznak. Az egyedi perspektívák, történetek pedig ámulatba ejtik a nézőket és új látásmódot nyitnak meg számukra.
Mindig öröm egy csupán 11 éves fiatal tehetség támogatása, de ez a varázslatos kiállítás több puszta patronálásnál, mert az apai büszkeség is átszőte a tárlatot. Feith Mór tehetsége már önmagában is mérhetetlen büszkeséggel töltött el, amelyet csak tetézett, hogy segítő kezet nyújthattam neki abban, hogy megvalósíthassa egyik álmát. Mert örömünket lelhetjük a művészetekben, gyönyörködhetünk bennük, de a családnál nagyön örömforrás nem létezik.
Mór kiállítása a fiatalsága ellenére is képes, hogy bemutassa a szépség és nyugalom világát, ahol minden megörökített pillanat saját történetet mesél el. Mór, a kezdő fotós, rendkívüli tehetségét és éles szemét a részletek iránt lencséjén keresztül mutatja be. Képei a természet és csendélet művészetét ötvözik, lenyűgöző kollekciót alkotva.
FOTÓKIÁLLÍTÁS MEGTEKINTÉSE
MEGHÍVÓ VIDEÓ MEGTEKINTÉSE
Szívügyem a kultúra, és azt hiszem, erre nem lehet elég pénzt elkölteni. A tágabb értelemben vett műveltség tesz bennünket emberré, az értékeink a kultúra, a vallás és a tudomány világában születnek. Jó érzés értékteremtésre adni, ezért is tölt el büszkeséggel, hogy magánszemélyként az Opera aranyfokozatú támogatója lehetek.
Régóta tagja vagyok a Budapesti Operabarátok Egyesületének, és logikus lépés volt az OperaKlubba is belépni. Talán a legfontosabb előnye ennek az elitklubnak a jó érzés, hogy az ember önzetlenül segítheti az operát – ezt a magyar kultúrában is kiemelten fontos hagyományt. Emellett a klubtagság megkönnyíti az operába járást. Szinte bármelyik előadásra segítenek jegyhez jutni, és jellemzően a legjobb helyekre. Ráadásul a klubtagok számára izgalmas, időnként exkluzív programok érhetőek el.
Az OPERA és a műfaj iránt érdeklődők igényeire szabott új, a tájékozódást, a jegyvásárlást, az intézmény produkciói és szolgáltatásai közötti eligazodást segítő telefonos alkalmazás, az OperApp kifejlesztésében is részt vettem, mert – ahogyan az Opera Magazinban olvasható – a szívemen viselem az OPERA ügyét.
A kultúra iránti vágy még a gyermekkoromból ered. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, akik megmutatták, hogy egy izgalmas, értékekkel teli és felfedezhető világban élünk. Miközben a természetes gyermeki kíváncsiságot ösztönözték és fejlesztették, egyúttal megtanítottak az újra és újra megtörténő felfedezés örömére.
Ez a felfedező szellem vezetett el kisiskolásként a kultúra világába, és azóta sem szűnő lelkesedéssel találok rá újabb és újabb kulturális gyöngyszemekre.
Az Ifjú Operabarátok Köre egy olyan szervezet, amely 1993-ban jött létre a Budapesti Operabarátok Egyesületének ifjúsági tagozataként azért, hogy lehetőséget teremtsen az idegenvezetésre az Operaházban, és közelebb kerülhessenek a fiatalok is az opera és a színház világához.
Az szervezet keretein belül folyamatosak az olyan programok, amelyek segítségével a fiatalok betekintést nyerhetnek a színházi munka kulisszái mögé. A tagok részt vehetnek főpróbákon, – ahol a színészek és a művészek munkáját figyelemmel kísérhetik – és megismerhetik az előadások létrejöttének folyamatát. A szervezet jelenleg 58 iskolával tartja a kapcsolatot, és büszke arra, hogy tagsága egyharmadát vidéki gyermekek alkotják. A baráti kör elindulásánál fontos szempont volt, hogy a vidéki gyermekekkel is megismertessék az opera világát, ennek érdekében számos kezdeményezést indítottak is, például a 'Házhoz visszük az Operát' című műsort, amely során az Operaház művészei előadásokat tartanak vidéki városokban.
Az Ifjú Operabarátok Köre komoly elkötelezettséget mutat a közönségnevelés iránt, és hisz abban, hogy az opera műfaját minden korosztály és réteg számára elérhetővé kell tenni, ezzel a célkitűzéssel én is teljesmértékben tudok azonosulni, így örömmel veszek részt ebben a lenyűgöző misszióban. A szervezet pályázati lehetőségeket is kínál a fiataloknak, – például rajzpályázatokat – hogy a résztvevők kreatív készségeiket fejleszthessék, miközben kapcsolódhatnak az Operaház előadásaihoz.
Talán két évtizeddel ezelőtt ismerkedtem meg Komor Ágnessel, aki akkortájt, már ötven éve volt tagja a Magyar Állami Operaháznak. Ágnes mesélt az Ifjú Operabarátok Köréről, amely célkitűzésének tekintette, hogy megszerettesse az operát a gyerekekkel. Remek programokat találtak ki, mint például a „Házhoz visszük az Operát”, amivel olyan vidéki iskolákba is elmentek, ahonnan nem volt lehetősége a gyerekeknek eljutni az Operaházba vagy az Erkel Színházba. A remek kezdeményezés és Ágnes kivételes személyisége hamar meggyőzött arról, hogy ezt az ügyet érdemes támogatni. Egy időben a fő támogatója voltam az Ifjú Operabarátok Körének.
A szervezet küldetésének tekinti, hogy az opera és a színház világát közelebb hozza a fiatalokhoz. Örömmel támogattam hozzájárulásommal ennek a nemes küldetésnek a megvalósítását. Az Ifjú Operabarátok Köre példa arra, hogyan lehet az opera és a kultúra iránti szeretetet átadni a fiatal generációknak, és hozzájárulni a műfaj népszerűsítéséhez.
A kortárs tánc és a kortárs színház nem csak egy bizonyos rétegnek szól, egyféleképpen előadva - vallja az immár több mint két évtizedes múltra visszatekintő Bozsik Yvette Társulat. Ennek szellemében a társulat repertoárját a műfaji sokszínűség, az innováció valamint a folyamatos megújulás jellemzi. Ezért is nagy öröm számomra, hogy munkájukat a kezdeteknél támogathattam.
A Bozsik Yvette Társulat több, mint negyed százada hirdeti elkötelezetten azt a hitvallást, amely szerint a kortárs tánc és színház nem csupán egy szűk rétegnek szólhat, és nem korlátozódhat egyféle előadásmódra. Az alapító, Bozsik Yvette 1993-ban hozta létre saját társulatát, egy olyan időszakban, amikor a kortárs táncnak még csak kevés teret engedtek a magyar művészeti színtéren. Célja az volt, hogy a kortárs táncot széles körben ismertté és megérthetővé tegye, valmint, hogy új utakat találjon az előadó-művészetben.
Az évek során a társulat szisztematikus tréningeken és műhelymunkákon keresztül folyamatosan fejlesztette táncosainak technikai és művészeti jártasságát. Ebben az időszakban a műfaji sokszínűség és az innováció vált a társulat védjegyévé. Előadásaikban különböző tánc- és színházi stílusokat ötvöznek, amelyekben a humor, az önirónia, valamint a társadalomkritika organikusan vegyül a rendezések és koreográfiák játékosságával és nyitottságával.
A Bozsik Yvette Társulat számára fontos, hogy előadásaik sokféle korosztályt és közönséget megcélozzanak. Ezt az elvet követve repertoárjukban ugyanúgy helyet kapnak a látványos táncszínházi produkciók mint az önéletrajzi ihletettségű komédiák, vagy az olyan előadások, amelyekben mozgássérültekkel és vakokkal dolgoznak együtt. Ugyancsak kiemelt figyelmet fordítanak a gyerekeknek szóló táncszínházra és a hátrányos helyzetű alkotók bevonására a művészet világába.
A társulat rendszeresen lép fel a budapesti Nemzeti Táncszínházban, a MÜPÁ-ban, a Nemzeti Színházban, a Thália Színházban valamint a Karinthy Színházban. Az ország vidéki városaiban és településein is sokszor találkozhatunk velük, hiszen gyakran adnak elő művelődési házakban és óvodákban is. Nemzetközi szinten is sikeresen szerepelnek, több mint húsz országban mutatták már be előadásaikat Hong Kongtól New Yorkig, Párizstól Londonig.
Bozsik Yvette maga is elismert művész, számos szakmai díjat és elismerést kapott, köztük Kossuth-díjat és Érdemes Művész kitüntetést is. A Bozsik Yvette Társulat mára hazánk egyik vezető kortárs táncszínházi társulataként áll a közönség és a művészet iránt érdeklődők rendelkezésére, amely 2018-ban ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját.
A nemzetközi multikulturális fesztiválok, - mint például a Sziget - nem csupán izgalmas kulturális események, hiszen valódi erőforrások a kortárs táncot és az előadóművészetet tekintve. E téren eredetiségben, színvonalban és előadásmódban is képesek vagyunk megállni helyünket nemzetközi téren. A Sziget Fesztivál szervezői kiemelten fontosnak tartják, hogy megismertessék a kortárs előadóművészetet azokkal a fiatalokkal, akiknek eddig nem volt lehetőségük ilyen jellegű előadásokat megtekinteni. Ez az elkötelezettség az új művészeti irányzatok és az előadóművészek támogatásában nyilvánul meg, amely missziót örömmel támogattam.
A Sziget Fesztivál táncművészeti helyszíne már önmagában is megállná a helyét színházi fesztiválként. Naponta több előadás kerül megrendezésre. A kínálat rendkívül széles: hagyományos színházi produkciókat, táncszínházi előadásokat és operabemutatókat is találhatunk a programok között. A szervezők kiemelkedő figyelmet fordítanak arra, hogy a legjobb magyar és külföldi produkciókat válogassák össze a közönség számára. Az évek során egyre gyakrabban találkozhatunk olyan előadásokkal, amelyek már kifejezetten a Sziget Fesztiválra készültek. A helyszín tehát nem csupán a koncertek és fesztiválok színtere, hanem egy igazi művészeti központ, amelynek részeként a kortárs tánc valamint az előadóművészet is méltó helyet kap, ezért is vagyok büszke arra, hogy támogathattam ezt a bámulatos, kulturális eseményt.
A butoh, a japán avantgárd táncművészet egyik legszembetűnőbb és legmeghökkentőbb megjelenési formája, amely nem csupán egy hagyományos táncelőadás, hanem egy sokkal mélyebb, fejlődési folyamat kifejeződése. Ez a műfaj az emberi testet és mozgást egy olyan szemszögből mutatja be, amely merőben eltér a hagyományos színházi előadásoktól és a táncművészet konvencióitól. A butoh lényege, hogy megszabadul a hagyományos szabályoktól és korlátoktól, ezzel lehetővé téve az előadók számára, hogy kifejezzék önmagukat pusztán a testük és a mozgás segítségével.
A butoh műfaj egyedisége abban rejlik, hogy közvetlenül az emberi ösztönökre hat. Még csak beszélt nyelv sem szükséges hozzá, mivel az érzelmek és az üzenetek a testmozgás és a koreográfia révén jutnak el a nézőkhöz. Ezáltal a butoh egy olyan művészeti kifejezési forma, amely mindenki számára érthető és elérhető, befogadható és elgondolkodtató függetlenül nemzetiségtől vagy anyanyelvtől. Ezért is vagyok büszke arra, hozzájárulhattam a fesztivál létrejöttéhez, ugyanis minden butoh előadás egyfajta utazás a szereplők és a nézők számára egyaránt. A közönség szembesül az érzelmi mélységekkel és a testi fájdalommal, miközben az előadók olyan mozdulatokkal és képekkel fejezik ki magukat, amelyek az emberi lét legmélyebb rétegeit érintik meg. Ez a műfaj lehetővé teszi számukra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, és felfedezzék önmagukat és a világot új perspektívákból.
A butoh fesztivál, melynek során japán mesterek és fiatalabb generációs művészek egyaránt bemutatják alkotásaikat, lehetőséget nyújt a nézőknek arra, hogy bepillantsanak ebbe az izgalmas művészeti világba. Az előadások során tabu témák kerülnek feldolgozásra, és különleges helyszíneken lépnek színpadra, miközben a testmozgás és a képek révén egyedi és groteszk képeket hoznak létre.
A Balaton, hosszú ideje szolgáltat teret különleges vitorlázási élményekhez. Ezen a gyönyörű víztükrön különös jelentőséggel bír egy nagy múltú és tiszteletteljes cirkáló hajó, a Kabala, amely méltán büszkélkedhet a „Balaton királynője” címmel. Az 1933-ban épült Kabala valódi klasszikusnak számít, és elengedhetetlen része a tó hajózási kultúrájának.
A Kabala a 30-as cirkáló osztályban készült, amelynek a harmadik elkészült járműve volt. Az első két hajó után ez a gyönyörű vízi jármű az 1930-as években épült Budapesten Knud Reimers tervei alapján. A tulajdonos elégedetlen volt a munka minőségével, így a hajót Balatonfüredre szállíttatta, ahol a hajóépítő műhelyében fejezték be a munkálatokat. A Kabala végül 1934-ben került Tuss Miklós tulajdonába, aki bajnokságot is nyert vele.
Az évtizedek során a Kabala több tulajdonos kezében is volt, és néhány alkalommal a hajó nevét is megváltoztatták. 1937-ben például Deér Ödön vette meg, majd 1957-ben a RIV Golyóscsapágy Gyár tulajdonosai vették át. A hajót egy időre LORELEY néven ismerték, csak később kapta vissza eredeti nevét.
A Kabala története során sok vitorlás és tulajdonos hozzájárult a hajó legendájához. Minden tulajdonos hozott magával saját élményeket és történeteket, amelyek a hajó történetét gazdagították, ezért is támogattam a felújítását. Az amatőr vitorlázók, akik követték és támogatták a Kabala megújítását, szintén fontos részei lettek ennek a hajónak és a hozzá tartozó hagyományoknak.
A Kabala évtizedeken át szolgált a Balatonon, és járta a tavat. A hajó számos vitorlázási kihívást és élményt kínált tulajdonosai és a tó élvezői számára. Az 2000-es évek végén ifj. dr. Fürstner Dodó barátom vásárolta meg és folytatta a Kabala hagyományainak ápolását, valamint a hajó fejlesztését.
A Kabala hosszú és gazdag története azt mutatja, hogy a Balatonon a vitorlázás nemcsak egy hobbi, hanem egy hosszú távú elkötelezettség és egy hagyományokkal teli életforma is lehet. A hajók, mint a Kabala, évszázadokon keresztül hordozzák magukban a tavon való vitorlázás szenvedélyét és örömét. Napjainkban megközelítőleg húsz körüli 30-as scharenkreuzer vitorlázik a Balatonon. Vitorlás versenyzőként különösen nagy élmény volt nyomon követni és támogatni a tó egyik királynőjének megújulását.
,,Egy CD felvétel zenei pillanatsorokat ragad meg - megragad valamit, de nem teljes. Ezeket a darabokat sose játszottam így, és sose fogom őket újra így játszani." - írta 'A nyugatról, keletre' című shakuhachi koncert felvételeiről Laurie Kaszás Sogawa.
Sogawa egy rendkívül tehetséges shakuhachi művész, aki a hagyományos japán zenével és ehhez a különleges, hagyományos japán hangszerhez való mély elkötelezettségével vált ismertté. Az idézett szövegből kiderül, hogy Sogawa rendkívül alázatos és hűséges a zene iránt. Azt vallja, hogy egy CD felvétel csupán pillanatsorokat képes megörökíteni, és sosem lehet teljesen visszaadni az élő zenei élményt. Emiatt minden előadását egyedinek és megismételhetetlennek tartja, és mindig újat hoz a közönségnek.
Sogawa volt az első, aki Magyarországon is tanította a shakuhachi-t, illetve az ő munkája és elkötelezettsége nyomán született meg a 'Recognition' című CD, amelyen tradícionális japán zene, az úgynevezett honkyoku, de kortárs kompozíciók is megtalálhatók. Ez a lemez az ő személyes tapasztalatainak és életútjának az eredménye, amellyel széles körű elismerést vívott ki a zenei világban és azon túl is.
Sogawa életútja és zenei tevékenysége inspirációt jelent mindazoknak, akik az autentikus japán zenét és kultúrát szeretnék megismerni és terjeszteni. A japán zene hagyományát és szépségét jól adja vissza a shakuhachi hangszer Sogawa elhivatott előadásmódjával kiegészítve.
A lehetetlen küldetések mindig is vonzottak, – mint amilyen a pillanat megragadása is – ezért örömmel támogattam a művésznő misszióját. A CD térítésmentesen elérhető valamennyi zenei gyűjteménnyel rendelkező közkönyvtárban. Ez teszi lehetővé, hogy minél több ember számára hozzáférhető legyen a zenéje és még többen élvezhessék azt.
ALBUM MEGHALLGATÁSA
A shakuhachival Kashima senseinél folytatott tanulmányaim során találkoztam először és szinte azonnal megfogalmazódott bennem, illetve néhány hozzám hasonló lelkes zenerajongóban, hogy hazánk számára is bemutathatnánk ezt a lenyűgöző zenei eszközt. Egy olyan program megszervezését tűztük ki célul, amely egyszerre közvetít tudást és élményt. Így jött létre az a képzési program, amelyben 20 zeneakadémiai növendék ismerkedhetett meg ezzel a figyelemre méltó hangszerrel.
Ebben az erőfeszítésünkben a Zeneakadémia és a Japán Alapítvány is kiemelt partnerek voltak, a képzési program során a zeneakadémiai növendékek lehetőséget kaptak a shakuhachi és annak játéktechnikájának megismerésére.
Ezen túlmenően a Zeneakadémia könyvtára is bővült shakuhachi témájú könyvekkel, kottákkal és gyakorló hangszerrel is. A program további részeként a szélesebb közönség számára is koncerteket szerveztek, hogy bárki élvezhesse a hangszer bámulatba ejtő játékát.
A Zeneakadémia és a Japán Alapítvány támogatása lehetővé tette, hogy a shakuhachi hangzása és kultúrája eljusson szélesebb közönségrétegekhez, hozzájárulva ezen hagyomány népszerűsítéséhez és megőrzéséhez.
Horváth Mária egy kivételes tehetségű szólóénekes, akinek pályafutását hosszantartó kamarazenei múltja alapozta meg. Zenészi repertoárja azonban rendkívül sokoldalú; a gregorián énektől a kortárs zenéig terjed, így nem volt kérdés, hogy támogatom első önálló ’Alleluja’ címet viselő albumának kiadását.
Mária zenei tanulmányait a Győri Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte, ahol a zongorával történt az első meghatározó élménye, később pedig már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol karvezetés szakon szerzett diplomát. Olyan neves tanárai voltak, mint Pauk Anna és Váginé Gődel Hilda. Mária karrierje során alapítótagja volt a Tomkins Énekegyüttesnek is, amellyel világszerte koncertezett.
Szóló énekesi pályafutását kamaraegyüttesi múlt előzte meg. Rendszeresen ad dalesteket, ahol olyan ritka műveket is hallhattunk tőle, mint Chopin és Rahmanyinov dalai. Operaénekesként is kiválóan teljesít, például Sáry László 'In Sol' című művében debütált.
Horváth Máriát 2015-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, elismerve kivételes tehetségét és hozzájárulását a zenei világhoz.
ALBUM MEGHALLGATÁSA
Rakonczay Viktória és Rakonczay Gábor már fiatal és eltökélt egyetemistaként is a kihívásoknak és álmaiknak éltek. Átlagos fiatalokhoz hasonlóan indult az életük, azonban hamar rájöttek, hogy számukra a lehetőségek és a határok kizárólag a saját elképzeléseiken múlnak.
Összefogás és elszántság, ez a két szó kulcsszerepet kapott életük egyik legemlékezetesebb kalandjában, az Atlanti-óceán átevezésének történetében. A két fiatal nem csupán dédelgette álmait, hanem cselekedett is: együtt tervezték és építették meg hajójukat, a Tűzhangyát, amellyel végül az óceán megmérettetéseivel szembe néztek.
Az Atlanti-óceán átevezése nem csupán hatalmas kihívás volt, hanem egy olyan teljesítmény, amely világrekordot jelentett. Az 5200 km-es távolságot mindössze 51 nap alatt tették meg, ezzel pedig sikeresen vívták ki nem csak Magyarország, hanem világszerte is az elismerést.
Az evezés sikerének a kulcsát nem csak a kitartás és a fizikai felkészültség jelentette, hanem a csapatmunka, valamint az álmaikhoz való ragaszkodás is nagy szerepet játszott a világrekordot jelentő teljesítményben. A páros minden akadályt legyőzött, és elérte a célját, amelyet büszkén támogattam, mert életüket és teljesítményüket inspirációként használva mindenkit arra ösztönöz, hogy merjenek álmodni, és merjék az álmaikat valóra is váltani.
Az Atlanti-óceán átevezése nemcsak egy kaland volt számukra, hanem egy tanulási élmény is. Az élet minden területén alkalmazott elveik, – mint az összefogás, a kitartás, illetve a kitűzött célokhoz való ragaszkodás – ma is inspirációként szolgálnak az emberek számára. Élményeiket különböző előadások formájában és könyvükben is megosztják, hogy másoknak is példát mutassanak.
Rakonczay Viktória és Rakonczay Gábor példája azt mutatja, hogy nincs lehetetlen, ha az ember elszánt, elkötelezett, és bátran küzd álmai eléréséért. Az óceán átevezése nemcsak egy rekord, hanem egy életmód és egy életfilozófia is, amelyet mindannyian tanulhatunk és alkalmazhatunk az életünkben.
Az orientalisztika, vagy más néven keletkutatás, egy olyan tudományág, amely a keleti kultúrákkal, történelemmel és nyelvekkel foglalkozik. Az orientalista kutatók főként a Közel-Keleten, Ázsiában, Afrikában, valamint más keleti régiókban dolgoznak. Céljuk, hogy kutatásaikkal közelebb kerülhessünk ezen területek kultúrájának, történelmének, nyelveinek és társadalmi viszonyainak megértéséhez.
Az orientalista kutatók közössége globális, és többnyire nemzetközi együttműködéseken keresztül alakítja ki és fejleszti kutatási területeit. A tudományág az évszázadok során számos fontos felfedezést és tudományos eredményt közölt, amelyek hozzájárultak a világ kulturális sokszínűségének és történelmének jobb megértéséhez.
Magyarországon az orientalisztika kutatásának hosszú hagyományai vannak, és számos kiváló magyar kutató járult hozzá az orientalisztika területén elért eredményekhez. A Függőkert folyóirat szerkesztői is ezen hagyományokhoz csatlakoznak, és elkötelezettek abban, hogy továbbra is támogassák és fejlesszék a magyar nyelvű orientalisztikai kutatást és publikációt.
A Függőkert folyóirat célja az orientalisztika iránt érdeklődők számára egy olyan platform létrehozása, ahol a keletkutatással foglalkozó fiatal kutatók tanulmányait és forrásait megoszthatják. Ezen keresztül az orientalisztika széles spektrumát mutatják be az olvasóknak, és hozzájárulnak a keleti kultúrák jobb megértéséhez, valamint az interkulturális párbeszéd elősegítéséhez. Az orientalizmus, vagyis a keleti témákhoz való művészi és kreatív hozzájárulás fontos része az orientalisztika területének, valamint a Függőkert folyóirat ezen aspektusát is támogatja.
Összességében a Függőkert folyóirat a magyar orientalisztikai hagyományok fenntartását és a keletkutatás területének fejlődését célozza, miközben lehetőséget teremt a fiatal kutatók számára publikációik megosztására és az orientalisztika területének gazdagítására. Ezért nem volt kérdés számomra, hogy segítem a folyóirat megjelenését.
A Sámánszínház, mint elnevezés, magában hordozza azt a mély hitet és meggyőződést, hogy a mai színházművészetben az ősi rítuselemek, zene, tánc és képek erejével olyan kifejezési forma teremthető, mely gondolkodásra késztet, és akár gyógyító hatással is lehet. E különleges művészeti megnyilvánulás lényege és kihívása abban rejlik, hogy közvetlenül az emberi ösztönökre hat, ezzel kiemelve valami általánosan emberi vonást, amely összeköt bennünket, és amelyet az egyetemes emberi tapasztalatok ismeretében mindenki megérthet, függetlenül nemzetiségtől vagy anyanyelvtől.
A Sámán Színház 1994 óta működik, amely Magyarország egyik legjelentősebb tánc- és mozgásszínháza. Az elmúlt hét év során a társulat nemzetközileg is bemutatkozott. Előadásokat tartottak Londonban, Berlinben, Prágában, Bécsben, New Yorkban és Los Angelesben is.
Magyar Éva, 1994-ben alapította a színházat, amely azóta is kivételes előadásokkal gazdagítja a színházi világrepertoárját. Emellett olyan művészeknek is lehetőséget adott a bemutatkozásra, mint Horváth Csaba, aki később létrehozta a Forte nevű független társulatot. Magyar Éva és a Sámán Színház olyan művészi újításokat hoztak létre, amelyek a tradicionális és kortárs elemek harmonikus ötvözésével egyszerre inspirálják a közönséget és járulnak hozzá a színház világának gazdagításához.
Az Aspecto folyóirat különleges helyet foglal el a magyar filozófiai életben. Szerkesztői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy fellendítsék a magyar filozófiai diskurzust, kiemelve azt az akadémiai zártságból, és ennek mentén egy olyan környezetet teremtsenek, amelyben a gondolkodás szabadon és termékenyen folyhat. Ez a törekvés mindenkinek fontos, függetlenül attól, hogy milyen végzettséggel rendelkezik.
Az olvasók közül sokan találkozhattak már olyan filozófiai folyóiratokkal, amelyek az ismeretterjesztést tűzték ki célul a szűkebb szakmai közönségen kívül is. Gyakran előfordul azonban, hogy ezek a folyóiratok túlságosan felszínessé válnak, és elveszítik eredeti céljukat. Az Aspecto ezen kíván változtatni. A folyóirat létrehozói olyan új lépéseket tesznek a programjukban, amelyek segítenek megőrizni az ismeretterjesztés színvonalát anélkül, hogy feláldoznák a mélységet és a tartalmi gazdagságot. A kérdésre, hogy "Mi végre van ez a filozófiai folyóirat?" az Aspecto válasza az, hogy további lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a filozófia valódi szerepet játsszon a társadalomban.
A folyóirat első számának témája a változás volt. Az írások középpontjában az idő és a változás filozófiai kérdései álltak. A szövegek között találunk elemzéseket az arisztotelészi időkoncepcióról, a Nietzsche-i átértékelésről, valamint a traumáról és a tapasztalatról pszichológiai kontextusban is. Az írások különböző megközelítésekkel vizsgálják meg a témát. A lábjegyzetek hosszúsága néha túlzottnak tűnhet, bár a tartalom mindig világos és követhető maradt.
Az Aspecto nemcsak a filozófiai elméletek bemutatására törekszik, hanem arra is, hogy elindítsa a vitát és a diskurzust. A 'Vita' rovatban Rónai András felveti a kérdést, hogy hogyan tanulhat egy fenomenológus másoktól, amellyel egy olyan közösség létrehozását is célozza, ahol a gondolkodók szabadon megoszthatják nézeteiket és véleményeiket.
Az Aspecto folyóirat tehát egy olyan kezdeményezés, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a filozófiai gondolkodást terjessze és tegye értékessé a szélesebb közönség számára. Az internetes közösség és a viták révén új dimenziókat nyit meg a filozófiai gondolkodásban, és hozzájárul a magyar filozófiai élet fellendítéséhez. Ezzel az újfajta küldetéssel a folyóirat igyekszik egyensúlyozni a fenomenológiai gondolkodás előtérbe helyezését valamint a széleskörű népszerűsítést. Az Aspecto folyóirat tehát egy ígéretes kezdeményezés, amely hozzájárulhat a magyar filozófiai élet gazdagításához és a gondolkodás szabadságának előmozdításához.
A fenomenológiai megközelítés és annak módszerei radikálisan új irányt szabtak a filozófiai gondolkodásnak, és az elvont filozófiai elveket szorosan tapasztalati alapokhoz kapcsolták. Ez a megközelítés lehetővé tette a filozófiai hagyomány átértelmezését és egyben olyan filozófiai paradigmaváltást hozott létre, amely mélyen beágyazódott az ismeretelméletbe, a pszichológiába valamint a tudományos gondolkodásba. Ezzel együtt a mindennapi élettel is szoros összefüggésbe hozta a filozófiát, rávilágítva, hogy a filozófia nemcsak az elméleti gondolkodás számára fontos, hanem releváns kérdéseket vet fel a mindennapi életben is. Ez a megközelítés és a filozófiai hagyomány újragondolása kulcsfontosságúak voltak a XX. században. Ezen alapelvek mentén alakult ki a fenomenológia.
A Magyar Fenomenológiai Egyesület kiemelkedő szerepet játszik a magyar nyelvű fenomenológia oktatásban és kutatásában, valamint a fenomenológiai filozófia magyar nyelvű népszerűsítésében és annak terjesztésében. Az egyesület tevékenysége hozzájárul a filozófiai ismeretek terjedéséhez és az intellektuális közösség fejlődéséhez hazánkban. A fenomenológiai filozófia elveinek és módszereinek oktatása és tanulmányozása segíti a fiatal filozófusok fejlődését valamint az új gondolkodási irányzatok kialakítását.
A fenomenológia alapítója, Edmund Husserl, radikálisan megváltoztatta a filozófiai gondolkodást. A fenomenológia azóta is kiemelkedő hatást gyakorol a filozófiára és az ismeretelméletre. A fenomenológiai filozófia kidolgozásában olyan neves gondolkodók vettek részt, mint Martin Heidegger, Jean-Paul Sartre, Maurice Merleau-Ponty és Emmanuel Lévinas. A Magyarországon is elismert fenomenológusok munkássága járult hozzá a fenomenológia népszerűsítéséhez és terjesztéséhez. Azért támogattam a Magyar Fenomenológiai Egyesület munkáját, mert aktív szerepet játszik ennek a filozófiai irányzatnak a terjesztésében és oktatásában Magyarországon.
Magyar Éva mára a magyar színházi élet egyik legkiemelkedőbb alakjává vált. Karrierjének egyik fontos mérföldköve volt, amikor lehetőséget kapott Mrozek 'The Party' című darabjának rendezésére Londonban, immár több mint tíz évvel ezelőtt. Ez az előadás nemcsak az ő színészi és rendezői képességeit mutatta be a nemzetközi közönségnek, hanem egyben a magyar színházi tehetség nemzetközi elismerését is szimbolizálta.
Az előadás óriási siker volt, és Magyar Éva azóta is számos nagy nevű londoni színházban dolgozott, köztük a Royal Shakespeare Company-ban, ahol olyan ikonikus szerepeket játszott, mint Lady Macbeth. A Globe Theatre és a londoni National Theater is szívesen fogadta művészetét. A londoni színházi világban elért sikerei mellett Magyar Éva a filmiparban is jeleskedett, és számos rangos filmprodukcióban szerepelt.
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a 'The Party' előadás megvalósításához hozzájárulhattam. Magyar Éva pályafutását a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán kezdte, ahonnan 1986-ban diplomázott. Az egyetem elvégzése után a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz szerződött, majd 1988-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjaként folytatta színészi munkáját. Az évek során kitartása és tehetsége lehetővé tette számára, hogy a nemzetközi színtéren is elismert művészként szerepelhessen, és a világ egyik legnagyobb színházi közösségének lehessen a tagja.
Magyar Éva pályája példa arra, hogyan lehet elhivatottsággal és tehetséggel a nemzetközi színházi élet meghatározó alakjává válni. A művésznő egyike azoknak a magyar művészeknek, akik méltán szereztek hírnevet hazánknak külföldi színházi produkciókban.